Egy szilveszteri estén beszélgettünk először arról, hogy a korábbi bináris világképünket túlnőttük. Hogy ez a fajta leegyszerűsítés már nem szolgál minket, és szeretnénk befogadóbbá válni az érzések és igazságok egyidejű megélésére.
A fekete- fehér gondolkodás olyan eszköz, amivel az elménk védeni próbál minket a túlterhelődéstől, a világ összetettségének elárasztó erejétől. Egy bináris világban tiszta kategóriák vannak. Egy konfliktusban vagy nekünk van igazunk, vagy a másiknak, jól vagy rosszul érezzük magunkat, pozitív vagy negatív érzéseink vannak valaki iránt, szeretjük vagy nem szeretjük a munkánk. Egy bináris világban az ellentmondások között rendet teszünk, rangsort képzünk. „Tudom, hogy jót akartál, de…” Valószínűleg sokan vártuk már görcsbe rándult gyomorral egy-egy hasonló mondat befejezését, és éreztük azt, hogy senkit nem érdekel épp, hogy jót akartunk.
A fekete- fehér világban minden konfliktus félelmetes csatának tűnhet, két lehetséges kimenetellel: egyikünk igazsága marad felül a másikéval szemben. Győzni kell hát megsebzések és sérülések árán is. Ebben az elmeállapotban nincs belső szabadságunk figyelni a másikra. Minden idegszálunkkal arra koncentrálunk, hogy nekünk legyen igazunk, hogy elkerülhessük a vesztes csata szégyenét és önmarcangolását.
Ahhoz, hogy a másik igazát meghallhassuk, szükségünk van arra, hogy a sajátunkat feltétlenül érvényesnek lássuk és elfogadjuk. Micsoda biztonság egy konfliktus során azt érezni, hogy a magunk igazsága nem forog kockán. Érdekes módon tehát épp az önmagunk igazságában való bizalom erősödésével válhatunk nyitottabbá a másikéra.
Ez a világképbeli változás persze nem egy beszélgetéssel zajlott le bennünk, apránként, gyakorlással vált belsővé. Eleinte csak érzelmileg semleges helyzetekben sikerült hozzáférni a belső igazunkhoz, és teljes elfogadással meghallgatni azt. E nyugalomban azon is jól esett gondolkodni, hogy mi minden lehet még igaz ugyanakkor, ugyanott. Sokat ízlelgettük különböző helyzetek egyformán érvényes igazságait.
Idővel a belső változás külsőt is hozott. Ugyan érzelmileg különösen intenzív helyzetekben még mindig előfordul, hogy csatatéren találjuk magunkat, ma már szerencsére nem ez a jellemző. Gyakrabban vagyunk tanúi annak, hogy a nyugalmunk és nyitott odafigyelésünk a másikra is hasonlóan hat, igy visszatükröződik ránk. Ezek a kölcsönös megértésélmények erősítik a kapcsolódást.
Az a korábban csak tankönyvekből ismert gondolat, hogy a konfliktus lehetőség a magasabb szintű egyensúlyi állapot megteremtésére, mára megélt valóságunk.
Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
A cikkben szereplő kép illusztráció.
Forrás: canva
