Az egyformán érvényes igazságok beengedése alapjaiban változtatta meg belső világunkat. A fekete- fehéren látó évek során az érzelmeinket is besoroltuk.
Az ideggyengeség jelének vettük, ha megítélésünk szerint összeférhetetlen érzések egy időben voltak jelen bennünk. A belső csatatéren a rendért és a pozitívnak minősitett érzelmek egyeduralmáért folyt a harc. A negatívak elől menekültünk. Ha mégis utolértek, önváddal érkeztek („nem így kéne éreznem magam”). Az igyekezet ellenére(?) állandó feszültség dúlt bennünk.
„Az egészséges emberek pozitívak és jól érzik magukat”– jelöltük ki a távoli áhított állapotot. A tiszta érzelmek és az örök pozitivitás mítosza szerintünk mérgező, szeretnénk újragondolni veled.
Ahogy az emberek egyformán érvényes igazságaira nyitottabbá váltunk, úgy kezdtük észrevenni, hogy bennünk is hasonló a helyzet: érzelmeink, gondolataink, késztetéseink szövevényes hálója tele van egymás mellett létező igazságokkal.
Egy szakítás kapcsán fogalmazódott meg bennem például, hogy „az igaz, hogy jobb nekem valaki nélkül, aki nem áll készen ÉS az is igaz, hogy nagyon fájdalmas veszteség ez nekem”. Nem csoda, hogy egyszerre éreztem magam magabiztosnak, derülátónak, szomorúnak és rémültnek. Felszabadító volt beengedni ezt a sokféleséget anélkül, hogy rendezni próbáltam volna.
Azt tapasztaltuk, hogy az elfogadással az érzelmek szabadon áramolnak, és fájó intenzitásuk sokkal rövidebb ideig tart, mint amikor a menekülési kísérletek után megerősödve törnek ránk. Ha jó vendégváróként magunk engedjük be őket, megismerkedünk velük, nem éljük át a ránk törés kontrollvesztettségét.
Az „az igaz és az is igaz” keret segít minket abban is, hogy érzéseinkre távolabbról, belső hálózatunk részeként is rálássunk. Bátrabban engedünk teret a kényelmetlen érzéseinknek, ha megtapasztaljuk, hogy azok nem egyeduralkodók, van mellettük hely másnak is bennünk. Például, emészthetőbb szomorúnak IS érezni magunkat. Milyen félelmetes a szomorúság, ha kizárólagos és állandó érzésként tekintünk rá! Érthető, ha menekülnénk előle, elnyomnánk, bagatellizálnák.
Szerintünk csodálatos módja az önmagunkra hangolódásnak, amikor az érzéseinkről beszélgetünk magunkkal. Téged is arra biztatunk, hogy ízlelgesd a sokféle belső igazságod. Szánj néhány percet rendszeresen a saját „az igaz, és az is igaz” állitásaid megismerésére. Segítségedre lehet, ha le is írod/ bármilyen alkotással kifejezed őket.
Rengeteg belső konfliktust oldottunk így fel, kényelmetlen és melengető érzéseknek találtunk egyformán megbecsült helyet. Mára sok marad a nyugalomnak is.
Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
A cikkben szereplő kép illusztráció.
Forrás: canva
