Az érzéseink előli menekülés gyökerét gyerekkorunkban találhatjuk. Ezekben a különösen érzékeny első években az elsődleges gondozóinktól kéne megtanulnunk, hogy minden érzésünk elfogadható és kifejezhető. Ilyen tapasztalásokkal a vigasztaló- megnyugtató gondozó szerepe idővel belsővé válik, és képessé válunk az önmegnyugtatásra. Az elsődleges gondozóink azonban sokszor maguk sem voltak felszereltek a „rossz” érzések (pl.: harag, szomorúság, szégyen) elfogadásához és szabályozásához szükséges eszközökkel. Ha a gondozóink nem tudtak minket nyugalommal tartani valamilyen nehéz érzésünk megtapasztalása és az azzal járó viselkedéses válasz közben, megtanuljuk a leckét: ezeknek helye nincs. El kell kerülni őket.
Hogyan lehetséges elkerülni őket? Ennek legtöbben tudattalan szakértői vagyunk, bőséges eszköztárat fejlesztünk az évek során. A menekülésnek számtalan egyéni formája van.
Szinte bármilyen egyébként egészséges és kellemes tevékenység elkerülési stratégiává válhat, ha funkciója a nehéz érzések távoltartása az életünkben. A napok telezsúfolása, állandó társaságban levés, vásárlás, utazás, sportolás, evés, takarítás, sorozatnézés, számítógépes játékok, olvasás, közösségi médiában posztolás/scrolling, szex, munka, humor, stb. mind lehetséges eszközök.
Egy másik kerülőút minden érzéstől szétkapcsolódni. Ebben a biztonságos távolságban sokkal tompább a rossz… Milyen kár, hogy a jó is.
Az érzéseink előli menekülésnek mindig megfizetjük az árát. Az elfojtástól az érzések nem szűnnek meg, és valamilyen más úton betöltik üzenő funkciójukat.
Rejtélyes fizikális tünetek, betegségek, alvási nehézségek formájában törhetnek felszínre. A másik iránt nem érezhető haragunknak magunk válhatunk céltáblájává. Az egy konkrét tapasztalás kapcsán elnyomott érzés kiterjedtebben és felerősödve érhet utol minket. Az elfojtott félelem például általános szorongáshoz, a meg nem engedett szomorúság pedig depresszióhoz vagy mindennel szembeni cinikussághoz vezethet.
Mit tehetsz, ha változást szeretnél? Elkötelezettségre és türelemre lesz szükséged, sokáig járhattál (el)kerülőutakon. A régi stratégiákba csúszás természetes része a folyamatnak. Gyakorlással apránként megtapasztalhatod, hogy biztonságos érezned az érzéseid, és könnyebb csomaggal folytathatod az utad a szembenézések után.
Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
A cikkben szereplő képek illusztrációk.
Forrás: canva
