Mivel korábban egy triggerhelyzetben elöntő érzéseimből nagy reakciók születtek -rombolók és szégyent keltők – megtanultam félni az intenzív érzéseimtől. Kiszolgáltatottnak éreztem magam, mintha nem kontrollom a nagy érzés- nagy reakció- nagy szégyen körökben. Eszközöket gyűjtöttem az elkerülésre: vásárlás, rohanás, gyors megerősítést hozó randik és bulik, stb. Ahogy idővel leépítettem ezeket, elmém új eszközzel próbál védeni a veszélyesnek tünő érzésektől: érvénytelenítéssel.
- „Nem kéne így éreznem magam”
- „Ideje kevésbé törődni, lazábbnak kell lennem”
- „Nem erős egy kicsit így érezni, csak mert…?”– hallottam sokszor magamtól.
Az azonnali nagy reakcióktól egy időre tényleg távol tartott ez a gyakorlat.
Az érzéseim persze nem szűntek meg e kétkedő (nem) fogadástól. Láthatatlan falat húztak közénk a másikkal. Szinte állandó nyomasztó idegesség jelezte, hogy bennem vannak. Az elkerülésükkel fontos üzenetektől tartottam magam távol, és szabad áramlásukat/távozásukat is megzavartam. Ezek az önérvénytelenítő belső hangok a szégyent is erősítették bennem. Az a kimondatlan üzenet bújt meg benük, hogy alapjaiban baj van velem.
Idővel elköteleztem magam az érzelemfeldolgozás mellett. Tanulom szégyen és nekifeszülés nélkül fogadni az érzéseimet. E mindennapos gyakorlatban új igazságok jönnek fel.
- Az érzéseim biztonságosak, jobban érthetem és szerethetem magam, ha meghallgatom őket. Minden érzésem érvényes.
- Az érzésből nem következik egyből a nagy reakció. Van erő a kezemben, én dönthetek a tetteimről.
- Nem parancsok és nem autentikus igazságok az érzésekkel jövő késztetéseim és gondolataim. És nem is az ördögtől valók: csomagomról mesélnek. Megfigyelem őket, elbírhatók.
- Biztonságos együtt ülnöm a kényelmetlen érzésekkel, és várni a reakciómmal. Új gyakorlatot építek ilyenkor, idővel könnyebb lesz. Képes vagyok gondoskodni magamról e nehéz pillanatokban is. Ilyenkor gyógyulok.
- Nem öntöm rá a szűretlen érzéseimet a másikra az őszinte kommunikáció jegyében. Elbírom az érzéseimet, hagyom, hogy első körben nekem meséljenek. Ha tisztul bennem az üzenet, igyekszem kölcsönösen nyugodt helyzetet találni/teremteni a megbeszélésre. Mástól sem fogadom e fájdalmas és romboló rám zúdítást.
- Az érzelem megélése nem jelent automatikus válaszokat. Szétválasztom a kettőt. MInden érzésem jogos és üdvözölt, de nem minden válaszom az. A jóllétemet segítő válaszok kitapasztalása az érzelmek megélésével kezdődik.
Az érzéseink mesélnek, ha hagyjuk. Ez a gyakorlat nem kényelmes, de kitartással minőségi változást hozhatsz az életedbe. Hozzáférhetsz erődhöz és a békédhez a változó külső körülmények közepette.
Az alábbi kérdések segíthetnek az érzéseid gyógyító feldolgozásában.
- Mi történt? Miyen érzés jött fel bennem?
- Biztonságban vagyok itt és most? Belefér, hogy megengedjem?
- Mi az első késztetésem/ jól ismert reakcióm?
- Mit jelent a történés, ami megérintett? (első gondolatom)
- Milyen múltbeli tapasztalás sebét piszkálhatta fel a jelenbeli történés?
- Milyen szükségletemben éltem/ élek meg hiányt e tapasztaláskor?
- Hogyan tudnám a jelenben elég jól kielégíteni e szükségletem?
a, Mit tehetek itt és most magamért? (belső szabadságomat figyelembe véve vállalok)
b, Mit kérek a másiktól? (van szürke terület a teljes függés és függetlenség között)
Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
Kiemelt képünk illusztráció
Kép forrása: canva
