Az érzetek határai
Szorongok. Dühös vagyok. Szomorú vagyok. Próbáld meg ezeket egymás után többször kimondani, és figyeld meg a változásokat közben. Mikor én ezt a gyakorlatot kipróbáltam, azt vettem észre, hogy ahogy ismételgetem…
Szorongok. Dühös vagyok. Szomorú vagyok. Próbáld meg ezeket egymás után többször kimondani, és figyeld meg a változásokat közben. Mikor én ezt a gyakorlatot kipróbáltam, azt vettem észre, hogy ahogy ismételgetem…
Figyeld meg, milyennek találod az adott napon a határgondozás kiemelt lépéseit (érzések, elmetörténetek megfigyelése, határ kommunikálása a másik felé, következetes fenntartás)! Kövesd, mi minden befolyásolja azt, hogy az adott napon…
Új év, új én önmagam iránt elkötelezett, formálódó, kívácsi én... Minden év végén érzem az elengedés melankóliáját, az ismertlen szorongatását. Ilyenkor is szeretem a rituálékat, kapaszkodót adnak. A fogadalmak listázása…
A legutóbbi posztunkban olyan technikákról írtunk, amikkel szünethez segíthetjük magunkat a szorongásaink hajtásában. Ha nem adjuk magunkat a kegyetlen tempónak, közelebb vagyunk a szabadsághoz. A másik jellegzetes szorongás-tapasztalásunk a TELJES…
Írtuk már, hogy szorongásaink semmilyen valós védelment nem nyújtanak nekünk. Szerintünk emberi alapvetés, hogy mégis vannak. Békét kell kötnünk. Ha nem próbáljuk megsemmisíteni vagy elnnyomni őket, megtanulhatunk jól együtt élni…
Ha visszanézek a szorongásokkal megélt évekre, látom, hogy hányszor szűrődött be legfeljebb háttérzajként a jelen (egy születésnap, egy vacsora, séta a kutyával, stb.), míg én elmémben jártam, és a kapcsolatom…
Szeretteink halálát, egy kapcsolat végét, vissza nem térő életszakaszokat. Az elmúlás és a hiány fájdalma megspórolhatatlan. Elfogadjuk, megvan a szépsége, az élet része ez is. Belső hangunk és a környezetünk…
Két tanács gyakran jön szembe velünk az öngondoskodás útján. Hallgass az intuiciódra! Ez a belső hang bölcs, és mindig jelzi, ha valami nincs rendben a helyzetben/kapcsolódásban. (Ha elnyomod, az önárulás,…
Nagyon sokáig vallottam hol büszkén, hol mártírként szenvedéseim gyökerének, hogy nagyon empatikus vagyok. Együtt sírok a másikkal, ha fáj neki, sőt, néha végül engem kell vigasztalni, ANNYIRA átérzem a fájdalmát.…
Mikor egy szakítás után egyedül maradva úgy éreztem, nem létezem, az hihetetlenül ijesztő volt. Kórházba kerültem (vagyis mentem, ez akkor a legjobb autonóm döntésem volt), ahol művészetterápiás foglalkozások is voltak.…