Új év, új én önmagam iránt elkötelezett, formálódó, kívácsi én… Minden év végén érzem az elengedés melankóliáját, az ismertlen szorongatását.

A legutóbbi posztunkban olyan technikákról írtunk, amikkel szünethez segíthetjük magunkat a szorongásaink hajtásában. Ha nem adjuk magunkat a kegyetlen tempónak,

Írtuk már, hogy szorongásaink semmilyen valós védelment nem nyújtanak nekünk. Szerintünk emberi alapvetés, hogy  mégis vannak. Békét kell kötnünk. Ha

Ha visszanézek a szorongásokkal megélt évekre, látom, hogy hányszor szűrődött be legfeljebb háttérzajként a jelen (egy születésnap, egy vacsora, séta

Két tanács gyakran jön szembe velünk az öngondoskodás útján. Hallgass az intuiciódra! Ez a belső hang bölcs, és mindig jelzi,

Írtunk már arról, hogy láthatatlan szemüvegeken keresztül nézünk a tapasztalásainkra. Ezek a szemüvegek a múltból jönnek, és figyelmeztetés nélkül torzítják

Elménk történeteit egész nap hallgatjuk. Ez már önmagában is kimerítő. Hát még, ha ez a belső hang folyton negatív történeteket

Hogy határokra szükség van, sokat halljuk. Olyan alapvetés ez, amivel elvben nagy az egyetértés, a gyakorlatban mégis  ködös és kényes

A következő cikkekben abban segítünk, hogy elméd elég jó ismerőjévé és gondozójává válj. Néhány olyan ponttal kezdjük e folyamatot, amikre