,,Szomjan halok a forrás vize mellett; Tűzben égek és mégis vacogok…”
Villon örökzöld sora arra a csillapíthatatlan szomjúságra emlékeztet minket, amit akkor éreztünk, amikor kívülről vártuk alapvető szükségleteink kielégítését. Sokat beszélgettünk arról, hogy miért nem szolgál minket ez a másra terhelt megváltás.
Sokszor próbáltuk a biztonság és kapcsolódás iránti vágyódásunkat azonnali megerősítés hajszolásával oltani. Ha a partnert távolodni éreztük, ha nem rajongott eléggé, hívogattuk, odamentünk. Muszáj volt! Ha sikerrel is jártunk (általában nem), szomjunk csak ideiglenesen csillapodott. A külső forrással az a baj, hogy ijesztő, ahogy ürül a tankunk, mert a hozzáférésünk esetleges. Ennek kiszolgáltatottsága mindig idegessé és dühössé tett.
Ha csak külső forrásokra hagyatkozunk, nem csoda, hogy úgy érezzük, muszáj kontrollálnunk a környezetünket. Sok mindennek kell ahhoz tökéletesen együtt állnia, hogy megnyugodhassunk. Egy ilyen rendszerben nincs helye a hibáknak. Az előléptetés nem csúszhat, a barátaink nem mondhatják le azt a kirándulást, ami a heti mókaadagunk. A partnerünk pedig muszáj, hogy folyamatosan biztosítson érzéseiről a létező összes szeretetnyelven. Amellett, hogy nagyon kiszolgáltatottak vagyunk, a környezetünk is roskadozhat a rájuk helyezett teher alatt. Nincs hely az autentikus kapcsolódásnak ilyen elvárások mellett.
Változást hozott, amikor elkezdtünk teljes felelősséget vállalni a szükségleteink kielégítéséért. Ez persze nem volt egyszerű. Más mintákat ismertünk, könnyen visszakúszott a fókusz kívülre. Apránként fedeztük fel a bennünk lévő forrást. Érezvén, hogy bármikor hozzáférhetünk, enyhült az állandó szomjúság. Ilyen mély biztonság nem fakadhat máshonnan. 
Változott a világunk is. Kevesebbet neheztelünk, nem érezzük folyton cserbenhagyottnak magunkat. A határaink is tisztábbá váltak: nem engedünk érzelmi zsarolásnak, nem vagyunk a másik egyetlen és örök forrása. Elég a mártír- dinamikából. Szívesen segítünk viszont a saját forrás felfedezésében. Téged is arra biztatunk, hogy először saját szükségleteidről gondoskodj. A maradék energiát aztán jó szívvel adhatod, ahová/akinek jól esik.
Egyensúlyozunk itt is. A felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy az igényeink kizárólag ránk tartoznak, és minden elvárás nélkül fogadjuk a nullát a másiktól. Önmagunk fő forrásává válásával, a kiszolgáltatottság enyhülésével reálisabban látjuk a kapcsolódásainkat és életünk történéseit. Egyszerűbb tisztán, higgadtan kommunikálni az alapvető szükségleteinket. Ha a másik képes arra, hogy tiszteletben tartsa azokat, szomjazás nélkül dönthetünk a kapcsolódás jövőjéről.
Ígérjük, megtérül a munka. Csodálatos, hogy mára az életünk tele van olyan kapcsolódásokkal, ahol kölcsönösen értjük és tiszteljük egymás szükségleteit.
Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
A cikkben szereplő képek illusztrációk.
Forrás: canva
