Érzelmeink teljes elfogadása nehéz tanulási folyamat. Valószínűleg mindannyian hosszú évekettöltöttünk kerülőutakon. A szétkapcsolódás mechanizmusa bonyolult és egyéni. Az azonban közös alap, hogy e stratégiák traumákhoz kötöttek, és a tudattalan szintjén zajlanak. Nem arról van szó, hogy, bár tisztán látjuk és értjük érzelmeinket, úgy döntünk, hogy inkább hátat fordítunk nekik. Gyerekkorunktól nem tanuljuk meg érezni az érzéseinket. Vagy inkább megtanuljuk nem érezni őket, mert elsődleges és tágabb környezetünktől azt a visszajelzést kapjuk, hogy bizonyos érzelmek negatívak, nem megfelelőek.
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk érzelmeink elfogadásához, fontos, hogy megismerjük őket. Hogy megtanuljuk érezni és –elsősorban önmagunk felé- kommunikálni őket. Hogy értsd, miféle szétkapcsolódásról írunk, tedd fel magadnak a kérdést: „Hogy érzem most magam?” Mi történik benned, ahogy keresed a választ? Könnyen hozzáférsz érzelmi állapotodat igazán kifejező szavakhoz?
Amikor a terápiás folyamat kezdetén először hallottam ezt a kérdést, menekültem volna. Sokáig csak olyan gondolatokkal és történetekkel tudtam felelni, mint hogy „állandó rohanás az élet” vagy „szakítottunk”. Nem tudtam hozzáférni az érzéseimhez. Időbe telt, míg a „jól/rosszul” különbségtételig jutottam. Ennél pontosabban jó ideig nem ment, nem volt bennem semmi tisztázott. Érzéslistákat olvastam, és igyekeztem a saját példáimmal megtölteni az üresen kongó szavakat.
Az ehhez hasonló érzelmi szétkapcsolódottság tehát egyrészt trauma- válasz. Védekező mechanizmus. A gyermekkor éveiben bizonyos érzéseinket megtanuljuk leválasztani magunktól, mert veszélyeztetné a világról, elsődleges gondozónkról és önmagunkról alkotott képünket, ezáltal biztonságérzetünket is. Társadalmunk mérgező pozitivitás- kultusza aztán szintén nem segít a teljes érzelmi skálánkhoz való visszatalálásban.
Mit lehet tenni? Gyors receptünk nincs, elköteleződésre lesz szükséged az érzelmeid érzéséhez, megismeréséhez, majd elfogadásához. Kérdezd magadtól mindenféle helyzetben, hogy hogy érzed magad. Apránként egyre inkább befelé figyelsz majd a külvilág eseményeivel kapcsolatban is. Kontroll- késztetésed enyhül, ahogy önmagad figyelmes hallgatójává/szemlélőjévé válsz.
Ma már szívesen és sokat kérdezem magamtól, hogy érzem magam épp. Segít lassítani, magamhoz kapcsolódni, és látva érzem magam tőle. Olyan ajándék ez, amit gyakorlással te is bármikor képes leszel megadni magadnak.
Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
A cikkben szereplő képek illusztrációk.
Forrás: canva
