A gyász

Szeretteink halálát, egy kapcsolat végét, vissza nem térő életszakaszokat. Az elmúlás és a hiány fájdalma megspórolhatatlan. Elfogadjuk, megvan a szépsége, az élet része ez is.

Belső hangunk és a környezetünk „gyász etikettje” azonban igazán pokoli rétegeket adhatnak a fájdalomhoz. Nem kell így lennie.

A következő pontokban a közelmúltban magunkban vagy kettőnk közt elhangzott mondatainkat olvashatjátok, és legautentikusabb válaszainkat. Hol egymásnak, hol a bennünk élő gyermeknek segítettünk sokat így.

  1. „Nem tudom elképzelni/elfogadni, hogy nem látom többé.”

És nem is kell. Olyan önkínzás ez, ami semmilyen valós segítséget nem nyújt a feldolgozásban. A megbékélés hosszú folyamat, nem lehet mentális gyakorlatokkal egy nap alatt a végére érni. Ma mi esne jól?

  1. „Ezzel büntet az élet azért, mert… ”

Nagyon pusztító, és gyermekien egocentrikus történet. Fájdalmasan kevés kontroll van a kezünkben, veszteségek mindig érhetnek. Azért van erő a kezünkben. Határozottan elküldhetjük az ilyen kegyetlen gondolatokat, és együttérzéssel fordulhatunk magunk felé.

  1. „Alapnak vettem, hogy itt van, nem becsültem meg.”

Az életben vannak szürke napok, rohanós napok, más fontos kapcsolódások. Lehetetlen minden egyes pillanatban teljes figyelmünkkel ünnepelni valamennyi kapcsolódásunkat. Idézz fel olyan kicsi és nagy pillanatokat, amikor nagyon is tudtátok, milyen nagy kincs a másik: )

  1. „Soha többé nem engedem el magam. Nem felejtem el, hogy ez bármikor megtörténhet.”

Egy másik bennünk élő naiv mítoszunk arra késztet, hogy újra és újra végigjátsszunk magunkban valami szörnyű szcenáriót. Alázatos munkánkkal távol tarthatjuk a bajt, vagy legalább felvértezhetjük magunkat. Ez a szorongó készülés semmilyen veszteségtől nem véd meg. És dehogynem felejted el, szerencsére: ) Nem lehet minden pillanatban a múlandóságunk bűvöletében élni.

  1. „Nem szabad ilyen közel lenni senkihez, akkor nem fáj ennyire.”

Az elveszítés fájdalma valóban a közelség velejárója. Más, szerintünk sokkal vigasztalanabb fájdalom a részünk, ha nem kapcsolódunk.

  1. „A gyászban nem férhet el a jó, el kell zárkóznom.”

Makacs elmetörténetünk, környezeti nyomást is érzünk a bűntudatra. Ha van kedved, menj társaságba, nézd meg azt a vicces filmet, mozogj, egyél finomat, stb. Szerintünk a gyász nem mindent elborító felhő, határozott végidőponttal.  Testi- lelki szükségleteidhez kapcsolódva rajzolódik ki előtted a saját utad a gyászban. Van hely a jónak is. (És az épp mindent elborító fájdalomnak, és a szétesésnek, és a hullámzásnak is.)

  1. „Nem így kellene éreznem magam.”

Kellemes érzéseink, az „illőnél” hosszabban érzett /nyersebb fájdalom, a szerettünk iránti ambivalens érzések mind bűntudat forrásai lehetnek a gyászban. Ajándék önmagadnak, ha megengeded, hogy az érzéseid szabadon áramoljanak. Ha ítélkezés nélkül fogadod, mikor mi jön; nem kapaszkodsz beléjük, és nem nyomod el őket. Van hely a jól végzett munka örömének, van hely a bosszankodásnak valami lényegtelen apróság felett, és van hely egy ártalmatlan pillanatban rád szakadó beleszakadós szomorúságnak is.

  1. „Senki nem ért meg, mindenki él és vidul, mintha mi sem történt volna.”

Tényleg nem érzi a gyászod teljes intenzitással a másik. A szerelem, gyász stb.  ugyan közös emberi élményeink, a maguk egyediségében átélhetetlenek. Semmilyen valós támaszt nem jelent a másikkal való érzésvilágunk összemosódása. Ha engeded, hogy úgy legyen ott a másik, ahogy tud, mélyülhet a kapcsolódás a folyamatban.

  1. „Az élet igazságtalan, borzalmas, és teljesen értelmetlen.”

Igaz, és találsz bizonyítékot bőven. És az is igaz, hogy tele van apró jókkal és nagyon szép pillanatokkal. És amíg itt vagyunk „pár centire a semmitől ide”(Kiscsillag, Sirály), élvezhetjük őket gyönyörű értelmetlenségükben.

Szeretettel ajánljuk ezt a cikket, ha rezonál.

És örök szeretettel emlékezünk vele az egyik legkedvesebbre.


Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti

Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/

Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk.

Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage

Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu

Kiemelt képünk illusztráció

Forrás: canva

Tetszett ez a blog bejegyzés? Oszd meg azzal, akinek segíthet!

Hasonló blog bejegyzések