Ha visszanézek a szorongásokkal megélt évekre, látom, hogy hányszor szűrődött be legfeljebb háttérzajként a jelen (egy születésnap, egy vacsora, séta a kutyával, stb.), míg én elmémben jártam, és
- a kapcsolatom jövőjének égető kérdéseit
- a partnerem megváltoztatásának technikáit
- a karrierutam pontos részleteit/kilátástalanságát
- egy megtörtént esemény legapróbb részleteit (sokadszor)
- az életem valamelyik területének lehetséges eszkalálódását
pörgettem magamban.
Sokszor folyt így ki a békebeli jelen a kezemből – a semmiért. Hiszen az élet ritkán követte a precíz terveim. Az előrevetített katasztrófák elkerültek, olyanok jöttek, amikre sosem gondoltam korábban.
Hogy szorongunk, azt nem választhatjuk. A múltban tanult félelmekkel festjük meg a jövő szcenárióit. Mentális műveletekkel próbálunk felkészülni, kontrollt nyerni, kipárnázni a jövőt.
Az igaz, hogy szorongásaink a maguk maladaptív módján védeni próbálnak: ezt köszönjük.
Az is igaz, hogy hiperéberségünkkel, állandó mentális műveleteinkkel sem a bajt elkerülni, sem valóban felvértezni nem tudjuk magunkat.
És az is igaz, hogy nem is kell, mert felnőttként van erő a kezünkben:
Vannak jó eszközeink (szavaink, kapcsolataink, tudásunk, értékrendünk, erősségeink, stb.) a nehéz helyzetek/ döntések idejére
- Dönthetünk úgy, hogy nem engedünk vezető szerepet a szorongásainknak
- Megtaníthatjuk magunknak, hogy biztonságban vagyunk a sok bizonytalanság közt is
- Újra és újra visszahozhatjuk magunkat elménkből a jelenbe
Gyakorlás ez is, ötletekkel jövünk hamarosan.
Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
Kiemelt képünk illusztráció
Forrás: canva
