,,Harcolj vagy menekülj”- Túl a tolerancia ablakon

scared young woman suffering from panic attack while sitting on window sill and covering face with

Ha stresszhatás ér minket, testünk aktiválódik. Gyorsan kapcsol, alkalmazkodik a megnövekedett terheléshez. E „harcolj vagy menekülj” reakció autonóm idegrendszerünk szimpatikus ágához köthető. Az intenzív helyzet elültével aztán nyugalmi állapotba térünk vissza. Tolerancia ablaknak nevezzük azt a sávot, ahol az idegrendszerünk képes erre az önszabályozási körre. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, a munkába vivő buszhoz sietés átmeneti stressz a szervezetünknek. Ha elértük azonban, rövid időn belül visszatérünk a nyugalmi állapotba.

Tudjuk, a stressz az élet elkerülhetetlen része, és hogy a szervezetünk képes alkalmazkodni…  Egy határig! Összeszedtünk néhány tényezőt, amik a személyes toleranciahatáraidon túl vihetnek.

  1. FOLYAMATOSSÁG– Az állandó stressznek kitettség, hajtás és a szimpatikus rendszer túlaktivitása fenntarthatatlan. Egészségünkhöz és nyugalmunkhoz szükségünk van megfelelő mennyiségű és minőségű feltöltődésre. Nem lehet büntetlenül állandóan full on bekapcsolva élni. LASSÍTANI öngondoskodás.
  2. INTENZITÁS– A traumatikus események túl nagy stresszt jelentenek az idegrendszerünknek az önszabályozáshoz. Ilyenkor szabályozási nehézség léphet fel, nem tudunk visszatérni a nyugalmi állapothoz. „ON” állapotban ragadva idegességet, haragot, pánikot, élhetsz meg – szólnak a szirénák a fejedben. „OFF” állapotban ragadva letargiát, depressziót, a világtól és önmagadtól való szétkapcsolódást tapasztalhatsz.
  3. FOLYAMATOSSÁG+ INTENZITÁS- Ha a múltunk traumákkal sűrűn terhelt, annak az agyunkban és testünkben is vannak nyomai. Az idegrendszerünk, hogy alkalmazkodjon, állandó éberséget tanult. Egy ilyen érzékeny rendszert folyamatosan riasztanak a triggerek. Hiába tűnnek ezek egy kívülálló számára ártalmatlannak, a testi tapasztalás sajnos épp olyan megterhelő, mint „valós” veszélyek esetén. Hogy a fenyegető információra érzékenyebbé váljunk, érzelmeink (pl.: harag, undor, félelem) is intenzívebbé válnak.  Az alkalmazkodást hivatott segíteni ez is. Ebben az állapotban azonban túlbecsüljük a fenyegetettséget, és alábecsüljük erőforrásainkat.

De mi történik a testünkben? Amikor veszélyt észlelünk vagy érzelmileg nagyon intenzív tapasztalásunk van, túlélő módba kapcsolunk. Szimpatikus idegrendszerünk aktiválódik, stresszhormonok szabadulnak fel. Az igaz, hogy ezzel a gyors és automatikus reakcióval csodálatos szervezetünk védeni próbál minket. És az is igaz, hogy a bekapcsoltság- érzés a viszonylag ártalmatlan mindennapokban nagyon megterhelő.

A szimpatikus idegrendszerünk -szerencsére- marad, mégsem kell örök készültségben élned!  A belső egyensúlyod és pihenésed segítő paraszimpatikus idegrendszered ugyanis ezer technikával stimulálhatod. Traumáink feldolgozásában is kulcsszerep jut e gyakorlatoknak. Segítenek minket visszakapcsolódni a testünkhöz, és megtapasztalni a nyugalom és biztonság érzését.

Önmegértés örök ébereknek:

  1. A szimpatikus idegrendszered élettanilag fontos, hála érte.
  2. Azért vált ilyen érzékennyé, hogy védjen téged.
  3. Csodálatos és erős túlélő vagy.
  4. Képes vagy új eszközöket gyűjteni.
  5. Megérdemled, hogy örömteli és nyugalmas otthonod legyen a tested.

Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti

Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/

Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.

Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage

Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu

A cikkben szereplő kép illusztráció.

Forrás: envato elements

Tetszett ez a blog bejegyzés? Oszd meg azzal, akinek segíthet!

Hasonló blog bejegyzések