Ha stresszhatás ér minket, testünk aktiválódik. Gyorsan kapcsol, alkalmazkodik a megnövekedett terheléshez. E „harcolj vagy menekülj” reakció autonóm idegrendszerünk szimpatikus ágához köthető. Az intenzív helyzet elültével aztán nyugalmi állapotba térünk vissza. Tolerancia ablaknak nevezzük azt a sávot, ahol az idegrendszerünk képes erre az önszabályozási körre. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, a munkába vivő buszhoz sietés átmeneti stressz a szervezetünknek. Ha elértük azonban, rövid időn belül visszatérünk a nyugalmi állapotba.
Tudjuk, a stressz az élet elkerülhetetlen része, és hogy a szervezetünk képes alkalmazkodni… Egy határig! Összeszedtünk néhány tényezőt, amik a személyes toleranciahatáraidon túl vihetnek.
- FOLYAMATOSSÁG– Az állandó stressznek kitettség, hajtás és a szimpatikus rendszer túlaktivitása fenntarthatatlan. Egészségünkhöz és nyugalmunkhoz szükségünk van megfelelő mennyiségű és minőségű feltöltődésre. Nem lehet büntetlenül állandóan full on bekapcsolva élni. LASSÍTANI öngondoskodás.
- INTENZITÁS– A traumatikus események túl nagy stresszt jelentenek az idegrendszerünknek az önszabályozáshoz. Ilyenkor szabályozási nehézség léphet fel, nem tudunk visszatérni a nyugalmi állapothoz. „ON” állapotban ragadva idegességet, haragot, pánikot, élhetsz meg – szólnak a szirénák a fejedben. „OFF” állapotban ragadva letargiát, depressziót, a világtól és önmagadtól való szétkapcsolódást tapasztalhatsz.
- FOLYAMATOSSÁG+ INTENZITÁS- Ha a múltunk traumákkal sűrűn terhelt, annak az agyunkban és testünkben is vannak nyomai. Az idegrendszerünk, hogy alkalmazkodjon, állandó éberséget tanult. Egy ilyen érzékeny rendszert folyamatosan riasztanak a triggerek. Hiába tűnnek ezek egy kívülálló számára ártalmatlannak, a testi tapasztalás sajnos épp olyan megterhelő, mint „valós” veszélyek esetén. Hogy a fenyegető információra érzékenyebbé váljunk, érzelmeink (pl.: harag, undor, félelem) is intenzívebbé válnak. Az alkalmazkodást hivatott segíteni ez is. Ebben az állapotban azonban túlbecsüljük a fenyegetettséget, és alábecsüljük erőforrásainkat.
De mi történik a testünkben? Amikor veszélyt észlelünk vagy érzelmileg nagyon intenzív tapasztalásunk van, túlélő módba kapcsolunk. Szimpatikus idegrendszerünk aktiválódik, stresszhormonok szabadulnak fel. Az igaz, hogy ezzel a gyors és automatikus reakcióval csodálatos szervezetünk védeni próbál minket. És az is igaz, hogy a bekapcsoltság- érzés a viszonylag ártalmatlan mindennapokban nagyon megterhelő.
A szimpatikus idegrendszerünk -szerencsére- marad, mégsem kell örök készültségben élned! A belső egyensúlyod és pihenésed segítő paraszimpatikus idegrendszered ugyanis ezer technikával stimulálhatod. Traumáink feldolgozásában is kulcsszerep jut e gyakorlatoknak. Segítenek minket visszakapcsolódni a testünkhöz, és megtapasztalni a nyugalom és biztonság érzését.
Önmegértés örök ébereknek:
- A szimpatikus idegrendszered élettanilag fontos, hála érte.
- Azért vált ilyen érzékennyé, hogy védjen téged.
- Csodálatos és erős túlélő vagy.
- Képes vagy új eszközöket gyűjteni.
- Megérdemled, hogy örömteli és nyugalmas otthonod legyen a tested.
Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
A cikkben szereplő kép illusztráció.
Forrás: envato elements




