Elménk történeteit egész nap hallgatjuk. Ez már önmagában is kimerítő. Hát még, ha ez a belső hang folyton negatív történeteket mond. Például, hogy senkiben sem lehet bízni. Vagy, hogy mindenki elhagy, amit rájönnek, hogy nem vagyunk elég jók.
Határaink nem csak a külvilág felé védenek. Jóllétünkhöz belső határokra is szükség van. E belső határszabásra példa, amikor távolságot teremtünk elménk történeteitől.
Hogyan?
- Olyan tevékenységekkel, amik segítségével visszatérsz elmédből a testedbe és a jelenbe (pl.: hideg-meleg zuhany, jóga, tánc, sütés,hasi légzés)
- Rápihenéssel: amikor az elméd túlpörög, túlfókuszál, sokat segít az „aludjunk rá egyet” mentalitás- a történeteid sürgethetnek, te vagy a kapitány: )
- Gyanakvással: bármilyen meggyőző is, belső hangod nem tényeket mond. Kérdezz vissza! („Ez egészen biztosan így van?””Mi más lehet még igaz?”)
- Határozott fellépéssel: ha a belső hangod téged támad/becsmérel, teljes lezárásra biztatunk. Mit tennél, ha valaki egy védtelen szerettedet ócsárolná? Végighallgatnád, esetleg félszegen-bizonytalanul a védelmére kelnél? Vagy elküldenéd a fenébe a támadót, és minden erőddel védenéd majd vigasztalnád a szerettedet? Nem tűrünk el bármit a belső hangunktól sem!
Az igaz, hogy az elmetörténeteink makacs visszatérők. És az is igaz, hogy gyakorlással mind többször sikerül majd távolabb tudnod őket.
Írta: Csathó Lilla és Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
Kiemelt képünk illusztráció
Forrás: canva
