Akkor úgy döntöttem, a változás mellett kötelezem el magam. Nem egyszer, egy szép napon, hanem sok apró helyzetben. Újra meg újra. Nap nap után játszom el a zavaros helyzetek után a különféle gondolataimat, módjaimat. Nap nap után döntök magam mellett, a szabad, autentikus élet mellett. Nap nap után választom az új, időnként ijesztő lépéseket felnőttként és fogadtam el a gyermek részem teljes kétségbeesését, ijedt ragaszkodását az ismerőshöz. Figyelem a késztetéseit, mégis a mélyebb szükségleteire gondolva időnként olyan döntést hozok, ami közben nehéz érzéseket él meg.
Az új útra lépni nem mindig emelkedett. Döntés, elkötelezettség, egyensúlyozás. Nap mint nap.
,,Mire lenne most igazán szükségem?”
Mára nincs olyan helyzet, amikor ezt a kérdést nem teszem fel magamnak. Büszke vagyok az utamra, mikor kiállok magamért és közben mélyen kezdem szeretni azokat a helyzeteket is, amikor hibázok, eltévesztek valamit. Ilyenkor tűnik fel leginkább belsővé vált kedvességem, együttérzésem. Hogy a sok apró döntés kapcsán az önostorozásnak már a gondolata is mennyit halványult.
Múlt héten ért véget egy sématerápiás képzés. Megható volt. Három éve, egyszerre üresen és elárasztottan százszor lefutott reménytelen körök után hallottam először -akkor még kívülről- a gondoskodó „jó szülői” szavakat a módszer egy számomra azóta is nagyon fontos képviselőjétől. És most, késztetéseim elég jó ismerőiként, kis belső részem elkötelezett szövetségeseként, a módszerben képződve.
Írta: Csathó Lilla
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
