A lelki öngondoskodásról szóló posztjaink megszenvedett tartalmak. Sokáig bármit megtettem volna, hogy elkerüljem a kényelmetlen érzéseket. Alapos vagyok, ütős eszköztáram volt. Ismerem az állandó éhséget is, amikor muszáj a másik: hogy visszatükrözzön és gondoskodjon a szükségleteimről.
Nagyon sok elkötelezettség és bátorság kellett e régi alapvetések átírásához, de a kemény munka nekem mindig ment. Megcsináltam, független lettem! Elbírom az érzéseimet, a mindennapok nehézségeit, a szükségleteim szakértője vagyok.
Az ide vezető úton célállapotnak tűnt, ahol most vagyok. Megingathatatlan békét és derűt képzeltem hozzá. A valóság persze összetettebb, sok új kérdés kering.
Ha minden szükségletemről elég jól gondoskodom, hol van hely a másiknak?Hogyan kapcsolódom autentikusan anélkül, hogy elengedném e megérlelt erőt/függetlenséget?Ha elbírom egyedül is, minek tegyek másra is belőle?Ha mind csak a magunk csomagját cipeljük, nem élünk el egymás mellett?Ha állandóan csak gondoskodom (magamról), hogy nem fáradok bele?Mikor tombolok, hogyan maradok szabad? Hogyan pihenhetek, ha olyan hosszú az önfejlődés útja előttem?Mi van, ha néha igenis akarom, hogy más tartson, mástól jöjjön a visszajelzés, én meg csak úgy lehessek?Ha minden nehéz érzésbe belemegyek, marad elég időm/terem a könnyűségre?
Kezdő –és kimerült– vagyok a függetlenségemben, nincsenek még válaszaim ezekre. Azt hiszem, ha újra és újra visszatalálok az elmémből a jelenbe, apránként tapasztalhatom ki őket.
Írta: Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
