Nem üres kifejezés, hogy azóta tapasztalásom a szorongás, amióta az eszemet tudom. Küzdöttem, ahogy épp tudtam- magamba gubózással, kapcsolatok hajtásával, vásárlással, túlalvással, nem alvással, rohanással. Sokáig reméltem megváltást a „tökéletes” külső körülményektől. Aztán, ha épp jól mentek a dolgok, az szorongatott, hogy minden elveszíthető.
Apránként értettem meg, hogy nem hozhatnak a mindig változó körülmények igazi békét. A konfliktusok, döntéshelyzetek, munkahelyi és magánéleti krízisek az élet részei, és én mindezzel együtt is áhítom és megérdemlem a nyugalmat. Megértettem, mondom, de az elmémben ragadáson és a szorongásom testi tünetein ez nem enyhitett.
Bár az elmúlt években sokan ajánlották, a jógáról mindig azt hittem, nem nekem való. Úgy hittem, neke a hajtás a világom, attól leszek csak igazán ideges, ha lelassulok.
Aztán januárban egy nagyon kedves ismerősöm hívására nekikezdtem egy 30 napos jógakihívásnak. Egy szorongató időszak sűrűjében voltam. Nem szerettem bele azonnal. Voltak napok, amikor egy pillanatra sem sikerült igazán jelen lennem a matracon. Idegesen pillantgattam a telefonomra, jó hírektől vártam a megnyugvást. Három hónap alatt csináltam végig a 30 alkalmat, rapszodikus folyamat volt.
Aztán, nem tudom, hogy történt, apránként azon kaptam magam, hogy minden napom része a jóga. Hogy mit tesz a testemmel, megfogalmazható. A szorongásos tüneteim enyhültek. Nyugodtabb vagyok, hiszen a paraszimpatikus idegrendszerem stimulálom vele, és légzés- és relaxációs technikákat tanulok általa. Fejlődöm: egyre erősebb és hajlékonyabb vagyok; szeretem, ahogy változik a testem a gyakorlással.
Arra már nem jók a szavak, hogy igazán kifejezzem, mit jelent nekem a jóga. Kapcsolódást valami korábban szinte áttetsző és halk maghoz- az intuíciómhoz? Akármi is, egyre erősebben érzem. Felfedezést, egyensúlyozást, a kibillenések elfogadását. Megérkezést az elmémből és a változó körülményekből. Türelmet, csendet, erőlködés nélküli áramlást. Valami nyers testi találkozást a traumáimmal és nehéz érzésekkel. Önmagam beleengedését az élet megtapasztalásába, visszatartás és kontrollpróbálkozások nélkül.
Biztonságot és nyugalmat találok magamban a matracon. Érdekes látnom, hogy a belső világom változását milyen pontosan tükrözik a külső körülményeim is.
Kincs nekem a jóga. Egy végtelen út eleje ez, és én minden lépését szeretem.
Írta: Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
