Nagyon sokáig vallottam hol büszkén, hol mártírként szenvedéseim gyökerének, hogy nagyon empatikus vagyok. Együtt sírok a másikkal, ha fáj neki, sőt, néha végül engem kell vigasztalni, ANNYIRA átérzem a fájdalmát.
Azt is szívesen hittem magamról, hogy önzetlen vagyok. Amiben csak lehet, a másik kedvében járok. Nekem az nagyon fontos, hogy a másiknak jó legyen. Egészen angyali!
Az elmúlt évben sikerült távolságot teremtenem az elmém szidalmazó és felmagasztaló történeteitől. Tudatos szintre hoztam őket, és sokat kérdeztem: honnan jönnek, miért vannak még velem, hogyan formálják az életem. Sok szégyent oldottam fel így, és sok „jó tulajdonságomat” engedtem el megengedő megmosolygással. Például a földöntúli empátiakészségem és önzetlenségem. Megértettem, hogy határaim hiányából erednek, és mindkettőnk autentikus jelenlétét ellehetetlenítik.
A másik fájdalmát hallgatva saját sebeim véreztek újra. Megtartó nyugalommal és valóban a másikra figyeléssel nem szolgálhattam az együtt sírásokkor.Mivel a másik érzelmi állapotát sajátomként éltem meg, nem csoda, hogy messzire mentem, hogy a kedvében járjak. Én nyertem belőle, más eszközöm a saját érzelmi állapotom emeléséhez nem volt.
Persze, hogy nem mondtam nemet, nehogy elkeserítsem a másikat. Hiszen ebben az érzelmi összeolvadásban akkor én is szörnyen éreztem volna magam. Rám nem lehetett haragudni, mert azt nem bírtam el. A velem kapcsolatos negatív vélekedéseket ellenállás nélkül fogadtam el igazságként, nem fértek bele.
Az igaz, hogy a felismerések nem tettek egy csapásra tökéletes érzelmi határtartóvá. A másik jelenlétében most is fel- feloldódnak. Sokszor találom még magam az áldozat szerepében, bűntudatot keltve, ha a másik nemet mond vagy haragszik rám.
És az is igaz, hogy gyűlnek az autentikus pillanatok a határhúzásokkal. Amikor sikerül engednem,
- hogy a másik szabadon érezze, amit érez
- hogy szabadon vélekedjen rólam, ahogy épp szeretne/tud
miközben én is szabadon érzem, amit érzek, és szabadon tapasztalhatom meg magam.
Ezekben az autentikus pillanatokban valódi figyelmet, megértést, nyugalmat és ezer más jót adhatok. Szabadon és szívesen, mert belefér önárulás nélkül- jut nekem is bőven.
Írta: Csathó Lotti
Tudj meg rólunk többet: https://ctosisters.hu/rolunk/
Kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért. Az oldalakon a tartalmakat grafikákkal illusztráljuk. Jó(l)lét című live sorozatunk ezeken a felületeken érhető el.
Fb oldal: https://www.facebook.com/Commitment-to-ourselves-108505677978893/?ref=pages_you_manage
Instagram: https://www.instagram.com/commitmenttoourselves/?hl=hu
